2015. január 7., szerda

1. Fejezet

                                                                  1. Fejezet


- Jó, vége az órának. Remélem, most már megtanultátok, hogy ne késsetek el az órákról. Főleg nem testnevelésről! Most pedig, menjetek öltözni - jelentette ki a tesi tanár. De legalább már nem idegesen. Amikor felkapja a vizet, jobb ha legalább 2 méteres távolságra vagyunk tőle.
- Viszontlátásra! - köszönt el mindenki robot hangon. Majd szépen, lassan ki is mentünk, egyenest az öltözőbe. Mivel nekem nem voltak barátaim, az öltöző egyik sarkában lévő padon vártak a ruháim.
- Hoppá! Bocsánat! Nem láttam ezeket a göncöket a sarokban! - gúnyolódott Rachel, az egyik legbeképzeltebb lány az osztályban, majd lelökte a ruháimat. Én csak oda sétáltam és vissza raktam őket a padra. Eszemben sem volt szólni a legkényesebb lánynak a világon.
- Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvecskéd? - gúnyolódott tovább, miközben dús, világosszőke haját dobálta jobbra-balra.
- Nem, Rachel, nem vitte el a nyelvem. Egyszerűen csak nem akarok hozzád szólni. - mondtam, kevésbé se oda figyelve amit Rachel elhápogott válasznak. Gyors léptekkel igyekeztem elhagyni a csarnokot, és a területét. De persze már megint bele botlottam valamibe, vagy inkább valakibe. A magas férfi megfordult és rám nézett.
- Jaj, sajnálom, elnézést! Véletlen volt! - mentegetőztem a tanár úr előtt, ki épp egyik diákjával tárgyalt.
- Talán nem a földet kéne nézni, Hannah. - mondta határozott hangon a tanár úr. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Ennyire béna csak nem lehetek, hogy már neki megyek mindenkinek. Főleg nem a tanár úrnak!
- Na menjen. - intett a suli felé. Rögtön elindultam és próbáltam nem visszanézni, de csak nem sikerült.
- Menjünk, mert elkésünk! - fogta meg a vállam valaki, de a hangjából kivéve lány volt.
- Ashlee? - néztem a mellettem lévő szőkeségre felhúzott szemöldökkel.
- Igen, Hannah, Ashlee. - válaszolt bólogatva. Először azt hittem, be van szívva, aztán, ahogy beszélgettünk egy ideig, rájöttem, Ashlee nem szívott semmit. Ő ilyen.
- Jó, és hova is siessünk? Már vége az összes óránknak. - mondtam miközben épp a reggelire kapott szendvicsemet próbáltam megenni. Még akkor kellett volna megkívánni, mert úgy megkeményedett, hogy inkább vissza raktam a táskámba, és mentem tovább Ashlee-vel.
- Jaj de jó, hogy végre vége van a napnak! - ásított egy nagyot.
- Ühüm... - bólintottam. Ashlee olyan gyorsan mondott mindent, hogy fel sem bírtam fogni mit magyaráz.
- Ma délután 5-kor elmegyünk gördeszkázni. Utána meg elmegyünk a tengerpartra ahol a fiúk majd a stégen előadnak néhány dalt. Jössz? - kérdezte Ashlee, miközben elővett a zsebéből egy rágót. Nagyon nem is értettem, hogy Ashlee miért barátkozik velem. Hisz' előtte egyszer sem beszéltünk. Még egy ,, Szia! " se hangzott el amikor elmentünk egymás mellett.
- Milyen fiúk? - kérdeztem, csak, mert tényleg érdekelt, hogy kik is fognak zenélni.
- Némely lány szerint helyesek, némely szerint nem. - mondta Ashlee.
- Jó, de én a nevüket szeretném meg tudni. Nem azt, hogy helyesek, vagy nem. - erősködtem tovább.
- Jaj, hát nem tudod?! - nézett rám Ashlee felhúzott szemöldökkel. Biztos meglepődött.
- Na! Mond már!
- Luke, Calum, meg Michael. És valami másik srác is. De ő nem ide jár. Valami Ashton.. - gondolkozott Ashlee. Ahogy meg hallottam hogy Ashton, rögtön a két neven kezdtem el töprengeni: "Ashton, Ashlee, Ashlee, Ashton,, Hülye gondolatok... majd mire észbe kaptam, hogy az osztályunkból a három fiú, rögtön feltettem az egyetlen kérdést ami eszembe jutott.
- Hogy mi?
- Jaaj! - sóhajtott egy nagyot Ashlee. - Nem vagy egy könnyű eset, ugye tudod?
Erre inkább nem válaszoltam semmit. Majd mikor megérkeztünk a házunkhoz, csak eszembe jutott egy - szerintem - normális kérdés.
- Akkor 5-kor itt talizunk a házunk előtt?
- Aha. Én úgyis csak egy utcával lakok arrébb. - legyintett a következő utca felé.
- Most van... 4! Gyors meg csinálom a házit, és mehetünk is. - nézegettem a karórámat.
- Házi feladat... pff... - majd Ashlee ott is hagyott. Egy valószínűleg menő, és érdekes barátnőm lett. Mindegy, majd megszokom.

                                                                                                                                  

  Na és itt lenne az 1. fejezet! Sok hozzá fűzni valóm nem lenne... de azért remélem, tetszett! :)

--
Victoria Blue