2015. január 16., péntek

4. Fejezet (mini előzetes)

Csak bámultam ki az ablakon, azt várva mikor érkezünk meg Luke-hoz, vagy arra a helyre ahol tartják a hangszereket. Egy ház, két ház, három ház, majd a végén talán számoltam 40-et is. Amikor viszont meguntam, abbahagytam és újra elfeküdtem az ülésen.
- Ja egyébként, ne ijedj meg ha anyám be lenne zsongva, csak, mert meg lát téged és máris ismerkedni akar. Ha benyitok, és te épp ott jössz mögöttem, akkor biztos az egész család azt hinné, hogy járunk. Nekem pedig az kicsit ciki lenne. - szólalt meg váratlanul Luke. Ez a mondat egy kissé lesokkolt. Na jó, nagyon. Hirtelen felültem és közelebb hajoltam Luke-hoz.
- Mert... - kezdtem el egy kicsit félénken, mert azt sem tudtam mit akarok mondani.
- Mert? - állította le az autót a srác. Átnéztem a válla fölött, hogy lássam, mért álltunk meg. Egy szép, fehér, emeletes ház volt a kocsi mellett.
- Ja, izé... mért lenne az neked ciki? - kérdeztem tiszta rák vörös fejjel, mert eléggé kínos volt  ilyet kérdezni egy olyan fiútól, akit 1. Alig ismerek, 2. Ez az első nap, hogy szóba is állok vele, 3. Itt ülünk ketten egy autóban, és épp készülünk bemenni abba a házba ahol ő lakik!
- Ööö... majd megbeszéljük. - mondta Luke és kiszállt a kocsiból. Ezt tettem én is, majd követtem őt. Sokkal jobb lett volna kint maradni, és megvárni Luke-ot, de csak kell segítség lecipelni a többi hangszert, főleg ha az emeleten van az a hely.
- Csak tégy úgy, mintha barátok lennénk. - suttogta a fülembe Luke, majd kinyitotta az ajtót.
- De hát azok is vagyunk. - mondtam egy kicsit hangosan, mire Luke befogta a számat.
- Csendesebben! - szólt rám a srác, majd levette a számról a kezét.
Óvatosan beosontunk a házba, Luke pedig becsukta az ajtót. Körülnéztem a nappaliban. Figyeltem a falon lógó képeket, és az egyiken megakadt a szemem. Közelebb léptem hozzá, és a rajta lévő kb. 13 éves fiút kezdtem el "tanulmányozni" . 
- Ez... ezt ne nézd! - vette le a képet Luke, és neki támasztotta a falnak, de direkt fordítva, hogy a hátoldalát lássam és ne a rajta lévő fiút.
- Miért? Ki volt az? - kérdeztem közelebb lépve a képhez. Felemeltem, majd magam felé fordítottam, hogy végre láthassam is.
- Nem nevetsz ki? - húzta el a száját a srác, és a lépcső fokokat kezdte el bámulni.
- Mért nevetnélek ki? 
- Mert az én vagyok. 13 évesen... - válaszolt Luke, majd az egyik lábával elkezdte óvatosan rugdosni a falat.
- Szerintem aranyos. - vontam meg a vállam és vissza tettem a képet.
- Kisfiam, ne rugdosd már a falat! - hallatszott ki a fürdőszobából egy női hang. 
- Basszus! Nem is tudtam, hogy anya itthon van. Na mindegy, kérsz valamit inni? - kérdezte a fiú és elindult a konyha felé.
- Igen, köszi! - mondtam és tovább nézegettem a képeket.
Viszont egy idő után lépteket hallottam, utána pedig már csak Luke anyja állt előttem, törülközőben és strandpapucsban. Végig nézett rajtam, majd a fiára nézett, valószínűleg magyarázatot várt, hogy mért van itt egy számára " ismeretlen" lány.

                          ______________________________________________________

Na itt lenne egy mini előzetes a 4. fejezetből. Mit gondoltok, mit fog szólni Luke anyja, hogy egy ismeretlen lány van a lakásban? És Luke, hogy fogja meg magyarázni? Kíváncsiak vagytok rá? Kiderül, a következő fejezetben! 

--
Victoria Blue