2015. január 5., hétfő

Prológus

                                                                      Prológus





Ma nagyon rossz napom volt, de minden rosszban van valami jó is. Na akkor, kezdjük a rosszal: a fiúk majdnem minden szünetben, na, meg órán is kiabáltak. Ezért nem hallottuk a becsengetést, és a matek tanárnak kellett eljönni értünk. Így hát, eléggé leordított mindenkit. Na meg tesi előtt se hallottuk, és igen, most is a tesi tanárunk jött elénk. Kaptunk is rendesen, egész órán futni kellett. 50 kört, el sem hiszem, hogy bírtam ki. A jó pedig: Tesin beszéltem Luke-al. Na jó, kb. 2-3 percet. Akkor is csak egy zenéről. Habár, nem tudom ez mért olyan jó, hisz nagyon nem is ismerem őt! Szerelmesnek meg.. pff.. biztos nem.

                                                                                                                                    (Naplórészlet)


- Oké, mivel volt olyan okos ez az osztály, hogy nem jött el tesire, most szépen futtok nekem itt körbe 50 kört! - hangzottak el a tesi tanárunk szavai. Komor arccal figyelt mindenkit, így hát, nagyon senkinek sem volt kedve - na meg bátorsága sem -, belé kötni. Engem annyira nem is érdekelt hogy futás van, csak dúdolgattam egy bizonyos 5 Seconds Of Summer nevű együttestől egy dalt. Csak épp hogy egy keveset hallgattam bele, és az énekesek arcát sem láttam.  Attól függetlenül nagyon meg tetszett, másra nem is tudtam gondolni.
- Rajta! Fussatok! Mik vagytok ti, csigák?! - ordibált továbbra is a lassan idegbeteg tesi tanár. Szemöldökét össze húzta, és szúrós tekintettel figyelt minden előtte elhaladó diákot. - Gyorsabban az istenit! - folytatta.
Amíg a fiúk már lefutottak vagy 8 kört a pályán, a lányok még mindig csak 4-et bírtak. Én meg, nem voltam az a sportos fajta - habár, kövér nem voltam -, így hát, hátul futottam a sor végén.
De amikor Mrs. Idegbetegség előtt futottam el, na akkor rögtön elhallgattam. Viszont, ahogy egyre messzebb kerültem, annál jobban kezdtem el dúdolgatni, majd a végén már az lett belőle, hogy énekeltem is.
- Hát, te meg? - kérdezte egy valószínűleg mellettem lévő fiú hang. - Mit énekelsz? Csak, mert nagyon ismerős.
Egy ideig észre sem vettem hogy valaki hozzám szólt, hisz nagyon nem voltam az a barátkozós típus. Meg nem is akartak velem barátkozni.
- Hahó! Luke hívja Hannah-t!! - integetett előttem a srác.
Hirtelen meg ráztam a fejem és rápillantottam.
- Ja, bocsi. Nem vettelek észre, L-Luke. - dadogtam. Egy kicsit azért meglepődtem. Pont Luke áll mellettem, és azt kérdezi, hogy mit énekelek? Ő volt az egyik legmenőbb fiú a suliban. Akkor mégis, miért foglalkozna egy ilyen ,,lúzerrel" mint én? Neki volt vagy 1 millió barátja, nekem egy sem.
- Mit énekeltél? - erősködött tovább.
- Ja, csak tegnap találtam egy 5 Seconds Of Summer nevű együttest. Meg kellene hallgatnod őket. Valami nagyon szuper hangjuk van. - ábrándoztam.
- És, nem volt ismerős közülük néhány srác? - kérdezte Luke. Arcán fülig érő mosoly volt, kék szemei pedig rám ragyogtak.
- Az arcukat nem láttam. Csak egy feliratos videót néztem. De ez téged miért érdekel annyira? Lehet azt sem tudod melyik együttesről beszélek - ráztam meg a fejem.
- Na, mindegy, péntek délután lesz egy koncert. Eljössz? - kérdezte a srác kis kutya tekintettel. Azt kívántam magamban, hogy bárcsak abba hagyná ezt az aranyos nézést, mert a végén még belé szeretek.
- Majd még meg látom.
- Oké, várlak! Vagyis... várunk! - kacsintott, majd futott tovább a fiúkkal. Kicsit lelassítom, amiből aztán séta lett.
- Fuss már! - ordibált oda nekem a legkedveltebb tanárom, mire én újra szedni kezdtem a lábaimat. (Nem szó szerint)
- Annyira szeretlek, hallod... - gondoltam magamban miközben megráztam a fejem, és vártam, mikor lesz már vége a szenvedésünknek.


                                 _____________________________________________

Na itt egy kis előzetes! Nem tudom, mennyien lesztek a blogon. De ha már most vagytok egy kevesen, és tetszett ez az apró előzetes, akkor hagyj nyomot magad után! ;) 
                    
--
Victoria Blue


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése