2015. február 6., péntek

6. Fejezet (Előzetes)



Ahogy beléptem Luke-ék házába, arra számítottam, hogy Liz fog sütni-főzni a konyhában, de furcsa módon most náluk nem volt otthon senki, csak mi ketten.
- Itt várj meg. Addig ülj le a kanapéra. - mondta Luke és már az első lépcső foknál levette a pólóját. Jó, hát nem azt néztem, csak eltévedt a tekintetem, mint mindig, de aztán szerencsétlen fejemre nem az utat figyeltem, hogy merre kéne mennem, hanem Luke-ot. Ami miatt neki mentem a kanapénak, és visszaestem a földre. Gyors felálltam, és leültem a kanapéra. Na most persze nem abban a pózban, amikor otthon elfoglalom az egészet és senki nem fér oda, hanem mint egy ártatlan kis nyuszi fülem-farkam behúzva ültem. Luke gyors volt, 3 perc sem kellett de már átvolt öltözve. Nekem szinte mindig legalább 10 perc kell.
- Mehetünk? - kérdezte Luke miközben a telefonját nyomkodva jött le a lépcsőn.
Én automatikusan felálltam, és kimentem az utcára. Nem tudom, mi volt olyan "szimpatikus" bennem, hogy Luke ilyen jó barátjának tartott. De egyben azt sem értettem, hogy én egyáltalán miért engedtem meg neki, hogy mellettem aludjon? És mért csókoltam meg őt? Mikor végre Luke elrakta az iPhone-át, beszálltunk a kocsiba, és elindultunk ahhoz a bizonyos szakadékhoz, amit Ashton emlegetett. Luke-ék házában volt két könyves polc is, amelyről levettem egy könyvet, és magammal vittem. Persze szóltam Luke-nak, hogy kölcsön kérek egy vékonyabb könyvet, amit elég gyorsan elolvastam, ahhoz képest, hogy 1 órás volt az út.
- Ööö... Hannah! - szólt nekem Luke, ami miatt nem bírtam befejezni az egyik mondatot.
- Igen? - kérdeztem, az ujjamat odarakva egy bizonyos betűhöz, ahol a srác miatt elakadtam.
- Hogy is mondjam... volt már komoly kapcsolatod? Mármint, hogy együtt voltatok legalább 1-2 évig? - kérdezte Luke, és egyre erősebben kezdte el szorítani a kormányt. Meglepett ezzel a kérdéssel, nem számítottam arra, hogy valakit ez érdekel. Mivel Luke fiú, és még alig két napja ismertük jobban meg egymást, nem akartam mindent elmondani neki. Röviden, nem bíztam még meg benne.
- Miért kérded? - kérdeztem vissza. Tisztában voltam azzal, hogy Luke biztos csak egy átlagos "csak úgy"-ot mond, mint a többi fiú, de azért még élt bennem egy kis remény, hogy ő talán mást fog mondani.
- Nézd! Már meg is érkeztünk! - mosolygott rám Luke, amitől kis gödröcskék jelentek meg az arcán, és kék szemei rám ragyogtak. A srác már rég kiszállt a kocsiból, míg én még mindig bent ültem. Aztán csak kiszálltam, mert Luke már szólt, hogyha nem szállok ki magamtól, akkor ő rángat ki. Becsuktam az autó ajtaját, majd felemeltem a tekintetem a földről. Közelebb mentem Luke-hoz, ki már szinte majdnem a szélén volt. Egy hatalmas szakadék nyílt meg előttem, mely elnyelte a fákat, és a háttérbeli házakat. A távolban látszott a tenger, ami még szebbé tette az egészet.
- Ez gyönyörű! - szólaltam meg hirtelen. Olyan szép volt az előttem lévő táj, hogy mást nem bírtam mondani.
- Szerintem is. - válaszolt Luke. Egyszer csak zajokat hallottunk a bokrok közül. Automatikusan megfordultunk mind a ketten, és épp akkor esett ki a bokorból Michael, Calum, és Ashton.
- De Michael! Minek kell kell kielőzni? - ordibált Calum, miközben Michaelt lökdöste. Valószínűleg összevesztek valami miatt, ami igazából lényegtelen, de azért meg kell vitatni kémkedés közben.
- Fiúk! Máskor kéne ezt megvitatni! Lebuktunk! - kiabált Ashton ingerült hangon, majd idegesen elkezdett integetni a levegőben. A fiúk rögtön abba hagyták a civakodást, és ránk néztek.
- Ó! Értem! Na Hannah gyere el kell mennünk beszélgetni. - jött oda Calum, megfogta a karom, és óvatosan elrángatott Luke-tól, és legalább 100 méteres távolságba el kellett menni.
Mikor már tippelgettem a sok métert, Calum megállt.
- El kell neked mondanom valamit. - szólalt meg Calum, miközben a levegőben hadonászott mindkét kezével. Kevés könyvet olvastam, de mind, amelyik szerelmes volt, pont ezzel kezdődött egy vallomás. Így jó, hogy megijedtem, amikor a fiú ezt kimondta.
- Luke beléd van esve. - fejezte be. Először fel sem tűnt, hogy mit mondott a srác. Aztán esett le. Luke belém "szeretett" Calum szerint.
- Minden próbán rólad beszél. Állandóan biztatom, hogy vallja be, mit érez irántad, de ő nem akarja elmondani. - folytatta tovább Calum. Nem foglalkoztam vele, mit mond. Egyszerűen elengedtem a fülem mellett és kész. Vissza mentünk a többiekhez, de ők már a kocsiban voltak. Kivéve Luke. Ő még mindig csak állt, és bámult a végtelenbe. Odamentem hozzá, és egy kicsit meglöktem a karját.
- Luke, itt vagy? - kérdeztem, majd előrébb hajoltam, hogy lássam Luke arcát.
- Ja, igen. - rázta meg a fejét az imént említett srác. Hirtelen kiesett a zsebéből egy papír.  - Na mindegy, menjünk. - fordult meg a fiú, és beszállt a kocsiba. Én közben még gyors felvettem a lapot, és már mentem is. Luke nem vette észre, hogy van nálam valami, ami bizonyára az övé, mert végig a zsebemben volt, míg meg nem érkeztünk ahhoz a házhoz, ahol Luke lakik.
- Nem jössz fel? Vagy... most mért nem te alszol itt? - kérdezte Luke a házuk felé mutatva.
- Nem is tudom... Apa nem engedné meg. Ahogy anya se. - válaszoltam egy kicsit letört hangnemben, tudtam, hogy nem szabad elkövetnem azt a hibát, hogy egy fiú mellett alszok. Igen, nekem ez hatalmas hibának számított. És azért szerettem néha eljárni otthonról, főleg naplementekor, mikor a napfény visszaverődik a tenger felszínén, és kicsit lehűl a levegő, de nem annyira, hogy megfagyjak. És ha együtt aludnék Luke-al, azt a szüleim biztos, hogy megtudnák, és kapnék legalább 3 hét szobafogságot.
- Felhívom anyát, hogy megengedi-e. - válaszoltam, majd egy mozdulattal elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem anyám számát. Biztos aggódott értem, mert 2 másodperc sem kellett ahhoz, hogy felvegye.
- Merre vagy Hannah? - kérdezte kicsit ingerült hangon édesanyám, mert valószínűleg féltett Luke-tól.
- Szia Anya! Épp... épp Luke-al vagyok. M-mármint a házuk előtt! Nehogy félre értsd! - mentegetőztem a telefonba, ugyanis egy kicsit félreérthetően fogalmaztam.
- Mit keresel te ott? - kérdezte meglepődött hangon anya. Már előre féltem, hogy mi lesz, mert ha Luke-al vagyok valahol, már talán azért is büntetést kaphatok.
- Figyelj anya, itt aludhatok Luke-nál? - kérdeztem már szinte remegő hangon. Még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán Luke-al akarok aludni!
- Jaj Hannah... - sóhajtott egyet anya. - Biztos, hogy Luke-al szeretnél aludni? Hisz' még alig ismeritek egymást! - válaszolt édesanyám. Hangjába lassan félelem keverődött, amitől még bizonytalanabb lettem. Nyeltem egy nagyot, és beleszóltam a telefonba.
- Igen, biztos. - mondtam ki a végső döntést. Ha már így belekevertem magam, akkor bírjam is ki ezt az egy éjszakát. Elköszöntem anyától, és elraktam a telefonom. Ránéztem Luke-ra, ki kérdőn tekintett vissza rám.
- Na? - kérdezte a fölém magasodó srác. Végig azon gondolkodtam, hogyha ő nálam aludt, és akkor kibírtam, akkor most is kibírom.
- Hazaviszel a cuccaimért? - kérdeztem vissza most már mosolyogva, mert egy kicsit örültem, hogy anya megengedte. De várjunk csak! Nem is kéne, hogy ezért boldog legyek! Sőt, bele se kéne szeretnem Luke-ba!
- Persze. - válaszolt a fiú, majd gyors léptekkel oda ment a kocsihoz, és mindketten beszálltunk.
Út közben arról beszéltünk, legalábbis csak Luke,  hogy mit vigyek át. Persze tudtam, hogy mit kell vinnem és mit nem, de azért Luke felsorolta a képzeletbeli listáján szereplő dolgokat. Furcsa volt számomra, hogy a suliban egymásra sem nézünk, viszont minden délután szinte szétválaszthatatlanok vagyunk. Otthon beledobáltam pár ruhát egy táskába, Luke pedig elpakolt a hátizsákomba. Apám továbbra is szúrós tekintettel figyelte Luke minden mozdulatát. Amikor a srác megfogta a vállam, láttam édesapám szemében, hogy mindjárt fog egy puskát és lelövi Luke-ot, vagy egyszerűen ráönt 5 liter vizet. Mikor végre megérkeztünk, Luke ment el elsőnek fürdeni. Addig én bent ültem egy helyben a szobájában, és néztem a TV-t. Biztos, hogy mindenki így viselkedik, amikor először van egy fiú szobában. Mikor Luke visszajött egy szál alsónadrágban, és elment a TV előtt, hirtelen leestem az ágyról. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen!
- Jól vagyok, nyugi! - intettem Luke-nak, azzal felkaptam a pizsamát és elmentem fürdeni. Nem volt senki a közelemben, mégis éreztem, hogy figyelnek. Teljesen hülye vagyok.

Fürdés után szinte remegve mentem vissza. A szürke, legalább 2 számmal nagyobb méretű köntösömmel biztos felsepertem a folyosót, mert leért a földig. Mikor kinyitottam az ajtót, Luke az ágy szélén ült és gitározott. Becsuktam az ajtót, majd leültem a srác mellé.
- Luke, ideadnád a telefonom? - szólalt meg egy ismerős fiú hang. Hát persze! Michael!
Felálltam, majd oda mentem Luke íróasztalához, ahol Michael ült, és épp a laptopon játszott a League of Legends nevezetű videó játékkal. Mivel Luke már annyira benne volt a gitározásban, hogy úgymond kizárta a külvilágot, és csak az ő kis világában élt. Na ilyen hülyeségeken is csak én tudok gondolkodni. Odaadtam Michaelnek a telefonját, és visszaültem Luke mellé.
Nem sokkal később Michael már fel is állt, és elköszönt tőlünk, mondván, hogyha nem ér haza este 7-re, akkor megtiltják neki a LoL-t. (League of Legends)
- Mit csináljunk? - kérdeztem, majd hátra dőltem, azt gondolva, hogy semmi sem tart meg, és amúgy is a puha ágyra érkeznék, anélkül, hogy beverném a fejem.
- Nézd! Esik az eső! - kiáltott fel Luke, és közelebb ment az ablakhoz. Oda mentem én is, majd mint két 5 éves hozzá tapadtunk az ablaküveghez. Nem értem, mi volt olyan érdekes számomra az esőben, de szerettem nézni az üvegen lefolyó vízcseppeket. Sőt, 10 éves koromban mindig kiválasztottam egyet, és annak szurkoltam, hogy ő folyjon le elsőnek.
- 10 éves koromban mindig szurkoltam az egyiknek, hogy ő legyen az első. - mesélte Luke, majd kezét rátette az üvegre. Ezek szerint az imént említett fiú is csinált ilyen hülyeségeket. Sok dolog volt, amelyekben hasonlítottunk, akár a testvérek. De mégis mért voltunk szinte "egyenlőek"?

       ___________________________________________________________________________

Sziasztok! Remélem azért tetszett ez a kis előzetes, attól függetlenül, hogy hosszú, teljes részt vártatok. Sajnálom, hogy csak előzetest hoztam, de egyerűen nem volt időm megírni, hiszen sajnos mi nagyon le voltunk maradva a farsangi előadással, és ösz-visz 2 napunk volt rá, hogy rendesen betanuljuk a táncot. Ezért az utolsó 2 napon (szerda, csütörtök) muszáj volt mindenkinek az összes szabadidejét a próbával tölteni, és gyakorolni. De mért is magyarázkodok! Még egyszer bocsánat, hogy nem a teljes részt hoztam. További szép napot kívánok mindenkinek! ^^ :)

-- 
Victoria Blue