2015. február 13., péntek

6. Fejezet





- Luke, várj! A szüleid tudják, hogy itt alszom? - toltam el magamtól a srácot. Körülbelül kettőt kellett volna lépnie, és megcsókol. Ami számomra nagy hiba lett volna. Életemben egyetlen egy fiú volt csak, kit igazán szerettem, de ő otthagyott, egyedül. És ez a "kapcsolat" ami most köztem és Luke közt van... nos, nem akartam így járni. Nem akartam újra összetörni, ahogy Luke-ot sem akartam megbántani. Így hát, muszáj volt nem beleszeretnem, és csak egyszerű barátként tekinteni rá. De sajnos nem mindig sikerült. Néha már azt hittem, hogy Luke-nak valami természetfeletti képessége van, ami megőrjít engem, és nem tudom saját magam irányítani.
- Izé... nem - válaszolt ingerült hangon a srác, majd miközben közelebb jött, megfogta a derekam.
Nem voltam képes rá. Elakartam menekülni. Elfutni jó messze, és vissza se nézni. De természetesen ez nem sikerült. A fiú jóval erősebb volt nálam, ami miatt nem mehettem sehova. Szorosan átölelt, magához húzott, majd megcsókolt. Hirtelen úgy érzetem, hogy semmivel sem kell törődnöm. Hogy nem kell a szabályokat betartanom. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Biztonságban éreztem magam a karjaiban, miközben nem is fenyegetett engem semmilyen veszély. Szabadnak éreztem magam, pedig az voltam. Eleinte még csak megölelni sem akartam őt, pedig sokszor gondoltam rá. Mikor Luke elengedett, hátatfordítottam neki, és belekapaszkodtam a falba, mintha az életem múlna rajta.
- Sajnálom... nem akartam - magyarázkodott a fiú. Csak néztem-néztem a padlót    mintha valami érdekes lenne rajta    nem mertem a fiú szemeibe nézni. Hogy miért, azt én sem tudom.
- Én most inkább lefekszek aludni. Holnap találkozunk - engedtem el a falat. Bebújtam az ágyba, magamra húztam a takarót, és becsuktam a szemem.

Reggel Michael ordítozására keltem fel. Jó ébresztő óra, mondhatom! Felültem, majd zombiként elindultam a lépcső felé. Mikor leértem, megdörzsöltem a szemem kétszer is, úgy meglepődtem. Péntek volt, ami azt jelentette, hogy még csak egy napot kell kibírni a suliban, és szabadok vagyunk. De a fiúk már korán reggel elmentek otthonról, és épp Luke-ék TV-jén Fifáztak.
- Te meg? - kérdezte meglepődve Calum. Úgy nézett rám, mintha még sosem látott volna élő embert. Épp hogy belekezdtem egy mondatba, valaki csöngetett. Mivel a többiek elvoltak foglalva egy szerintük igazán "értelmes" dologgal, nekem kellett kinyitni az ajtót, és megnézni ki az.
- Szia Hannah! Ma én viszlek iskolába! - mosolygott vissza rám édesapám, miközben kezével intett egyet az autó felé. Gyors felrohantam Luke szobájába, felöltöztem, elköszöntem a fiúktól    akik észre sem vettek    és bepattantam édesapám mellé a kocsiba. Mivel nyitva maradt Luke-ék házánál az ajtó, simán hallottam mit mondanak.
- De ne már Luke! Legalább egyszer hadd győzzek én! - mérgelődött Michael, majd valószínűleg beleütött a falba, mert hallottam, ahogy le esik egy kép és ripityára törik. Míg a körmeimet birizgáltam, és meg se mertem szólalni apám mellett, hirtelen kaptam egy SMS-t. Előkerestem a telefonom, és megnéztem.



- Itt légyszíves állj meg. Köszi, hogy elhoztál. Szia! - köszöntem el édesapámtól, és bementem a hatalmas épületbe. Pete a folyosón futkározott ide-oda kezében vagy 30 meghívóval. Aztán megállt előttem, kezembe nyomott egy kis lapot, és már ment is tovább.

Ashlee-vel már rég nem beszéltünk. Sőt, látni se nagyon láttam. Mivel a fiúk nem mentek suliba, és édesapámnak is elfelejtettem szólni, hogy menjen el értem, egyedül kellett hazasétálnom.
Elővettem a telefonom, és elindítottam Calvin Harris-től a Summer-t. De aztán hirtelen nem láttam semmit, csak a hatalmas sötétséget, mert valaki letakarta a szemem.
- Na, ki vagyok? - nevetett a kellemesen mély hangú srác.
- Luke? - fogtam meg a fiú két erős kezét, és szembe fordultam vele. Hogy mért pont Luke-ra gondoltam... franc se tudja.
- Eltaláltad - mosolygott az imént említett szőke srác. Úgy tudtam, hogy egész nap próbálnak, és ki se mozdulnak a házból.
- De... Luke... mért vagy itt egyébként? - kérdeztem, majd elengedtem Luke-ot.
- Hé, Hannah! Ennek örülnöd kéne - lépett elő Calum Luke mögül. -, eljött érted az imádott szőke herceged.

              ___________________________________________________________________

Szép napot mindenkinek! :) Sajnálom, hogy ilyen piszok rövid lett ez a fejezet. (Jaj ez a kifejezés xD) De sajnos nagyon megfáztam, és másból sem állt a hét, csak az orrfújásból. Még egyszer bocsánat, amiért ennyire rövid lett. Remélem, tetszett! A 7. fejezet vagy a 7. fejezet előzetese sokkal hosszabb lesz. További szép napot! :)) <3

Puszi, Victoria Blue