2015. július 24., péntek

12. Fejezet

Már szinte láttam a hullámokat, és a többi embert is, akik a tengerparton voltak. Hátra néztem, de sehol nem láttam Calumot. Visszafordultam, és folytattam utamat. Amikor végre oda értem, fel-alá járkáltam, próbáltam megkeresni Luke-kot.
- Szia, Luke! Figyelj, sajná... - fogtam meg a srác vállát, aki háttal állt nekem. De nem sokáig, rögtön megfordult. Hát... tévedtem. Nem ő volt az.
- Jaj, bocsi. Összetévesztettelek valakivel - kértem bocsánatot, majd rögtön elmentem onnan. Huh, nagyon égő volt. Eléggé hasonlított Luke-ra, ezért azt hittem ő az. Tovább keresgélve a tengerparton megpillantottam egy ugyan olyan srácot. Vettem egy nagy levegőt, majd megindultam felé. Kicsit féltem, hogy mit fog szólni, főleg, hogy barátnője van, de azért kockáztattam.
"Egy próbát meg ér...,, - gondoltam magamban, és egyre közelebb kerültem a fiúhoz. Mikor odaértem, óvatosan megfogtam a vállát, és megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy ő az.
- Hannah! - kiáltott boldogan, és átölelt. Mióta nem éreztem ezt az ölelést... jól esett a sok sírás, és magányérzet után. Ott, abban a pillanatban szinte már a csókunkat is elképzeltem, de persze tudtam, hogy ez lehetetlen.
- Szia, Luke. Figyelj, én nagyon sajnálom, és... - nyeltem egy nagyot, majd a srác gyönyörű, kék szemeibe néztem. - Újra szeretném kezdeni... elfelejteni a sok baromságot, amit mondtam neked - magyarázkodtam.
- Hannah... köztünk... köztünk nem lehet már semmi - mondta. Az a "semmi,, szó pont a szívemet találta el, és törte össze darabokra.
- Mi? E-ezt hogy érted? - kérdeztem ledöbbenve. Luke sóhajtott, és válaszolt:
- Van barátnőm, és... szeretem őt. Mi pedig... El kell felejtenünk egymást. Nekünk már nincs jövőnk. Többé nincs.
A szavai szinte égettek. Millió darabra tört a szívem, és az összes szilánk eltalálta a mellkasom. Megakartam kapaszkodni valamiben, vagy leülni, de akárhova néztem, minden túl messze volt, és nem akartam ott hagyni Luke-kot. Vele akartam maradni. Hirtelen kaptam egy SMS-t. Vanessa néni volt az.

Vanessa néni üzenete: Hannah, ideje lenne hazajönnöd!

Hannah üzenete: Indulok...

Elraktam a telefonom, majd épp megöleltem volna Luke-kot legalább utoljára, amikor megjelent a barátnője.
- Szia, édesem - köszönt a szőke lány a srácnak, majd előttem elkezdtek csókolózni. Túl sok volt nekem. Nem bírtam tovább. Úgy éreztem, abban a pillanatban össze fogok esni. Bár jobb is lett volna... azt kívántam, bárcsak ne ott lennék, bárcsak nem tudnék erről az egészről, és bárcsak ne hallgattam volna meg azt a zenét. Megfordultam, és köszönés nélkül elmentem. Éreztem magamon Luke tekintetét, és láttam magam előtt, ahogy a barátnője tovább csókolgatja.

Kinyitottam az ajtót, és hatalmas erővel be is csaptam magam mögött.
- Hé,hé,hé! Nyugalom! Azért nem így kell hazajönni, Hannah! - szólt utánam Jack bácsi, aki épp a kanapén ült és tv-t nézett. Nem törődtem vele, csak mentem fel lépcsőn, néha-néha botladozva a sok könyv és táska miatt, de végül csak elértem a szobámat is. Bezártam magam mögött az ajtót, és rádőltem az ágyra. Magamhoz szorítottam az egyik párnám, és elkezdtem sírni. Egész úton magamban tartottam, nem akartam, hogy sajnáljanak. Úgy éreztem vége az életemnek. Nem volt kedvem semmihez, és nem volt erőm felállni. Csak sírtam egyedül a sötét szobában, amelyben alig volt fény. Legszívesebben meghaltam volna, eltűntem volna a földről, hogy senki ne találjon meg. Egy kis idő elteltével abbahagytam a sírást, mert már én sem bírtam. Felültem az ágyon, és üres tekintettel bámultam magam elé.
Mikor belenéztem a tükörbe, szemeim pirosak voltak és véresek. Egyáltalán nem láttam benne semmi szépséget, semmi boldogságot, csak a kínzó fájdalmat, amit akkor átéltem. Ha lett volna legalább egy kicsi bátorságom, akkor kockáztatok, és előbb bocsánatot kérek tőle, amikor még van idő. De most már nem volt. Nem maradt semmim. És túl késő volt hozzá.
- Vacsora! Gyertek! - kiabált Vanessa néni a folyosón. - Hannah, gyere te is!
- Mindjárt... - válaszoltam halkan. Tudtam, hogy ezt nem fogják meghallani, mégis így mondtam.
- Hannah! - nyitott be a sötétben fekete hajúnak látszó nő, majd amikor meglátott engem, rögtön becsukta az ajtót, és leült mellém. - Mi a baj?
- Biztos hallottál már Luke-ról... nem? - kérdeztem. Vanessa néni kicsit elgondolkodott, majd rávágta:
- Igen.
- Nos... Én izé... szerelmes voltam belé. És még most is az vagyok, csak neki van barátnője. De nagyon hosszú történet - kezdtem bele.
- Akkor mondd el, meghallgatom - mosolygott rám kedvesen. Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem.

- 10-20 perc múlva -

- Istenem, Hannah... ilyenért ne sírj! Majd jön más az életedben, akit lehet még jobban fogsz szeretni! - próbált megnyugtatni Vanessa néni. - Na, gyere. Menjünk enni.
- Nem vagyok éhes, köszönöm - bólintottam. A barna hajú nő újra elmosolyodott, hátha egy kis "erőt,, ad nekem, majd kiment. Amint becsukta a szobám ajtaját, felpattantam, és oda mentem az ablak elé. Egy ideig ácsorogtam előtte, de hamar elfáradtam, és inkább oda vittem egy széket. Csendben néztem ahogy lefolynak az esőcseppek az üvegen. Egy kicsit meglepett, hogy esik az eső, de hát ez van. Ilyen az időjárás, nem lehet mit tenni ellene. Természetesen tudtam, hogy ez nem számít segély kiáltásnak, és ha még egy aprócskát is hasonlít rá, nem hallja meg senki, de azért reménykedtem, hátha valaki észrevesz ebben a hatalmas világban. Másnak volt sokkal nagyobb problémája is, mint az én hülyeségem, viszont mégis úgy éreztem, mintha egy ócska papír lennék, akit darabokra téptek. És még azt a sok kis darabkát is szétvagdosták volna egy ollóval. Hihetetlenül fájt legbelül, és tudtam, hogy el kell engednem őt. Ha tetszik, ha nem.

_____________________________
Sziasztok!
Végre kész lett a 12. fejezet is! :D Hát, igen... kicsit szomorú egy rész lett, jó nagyon az. De, hát ilyenekből is kell néha. Mi a véleményetek erről a fejezetről? Szerintetek Hannah elfeledi Luke-kot, vagy tovább hagyja magát szenvedni? Esetleg helyre jön minden, vagy marad ugyan így? A következő részben kiderül! Remélem, elnyerte mindenki tetszését! :) További szép napot/estét! Sziasztok!

------
Victoria Blue






2 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon imádom a blogodat*_* siess a következővel! Puszi<3

    VálaszTörlés
  2. Vikim! Életem. Komolyan mondom. Megsirattàl. Imàdlak és a blogot is. Vàrom a következő rèszt. ♥♡ Puszi

    VálaszTörlés