2015. augusztus 23., vasárnap

13. Fejezet

Másnap felhívott Ashlee, hogy lenne-e kedvem elmenni vele az egyik buliba, ami Michaelnél lenne megtartva. Természetesen igen mondtam, mivel Melissát és Adamet is meghívták, mint "új gyerekeket,,.
- Oké, és kik lesznek ott? - kérdeztem a telefonba.
- Öhm... Én, te, Melissa, Adam, akkor ugye Michael és a többi fiú... meg talán Luke barátnője - válaszolt nyugodtan Ashlee. - Miért?
- Semmi - nyeltem egy nagyot. - Csak tudni szerettem volna, hogy kik lesznek jelen.
- Ja, oké. Bocsi, de nekem mennem kell. Akkor olyan 6-kor a parkban. Szia! - köszönt el, és már le is tette. Sóhajtottam egyet, majd kicsit arrébb löktem a telefont. Felálltam az ágyról, de hirtelen megszédültem, ezért meg kellett kapaszkodnom valamibe. Sokszor történt ilyen. Olyankor sötétebb lett minden, és alig láttam a körülöttem lévő tárgyakat, embereket. De aztán gyorsan elmúlt. Csak pár másodpercig tartott. Megfogtam a fejem, és tovább mentem, egyenest ki, a folyosóra. Üres volt. Lementem a földszintre, de ott sem volt senki. Csak egy papír az asztalon, amelyen ez állt:

Elmentünk bevásárolni, majd jövünk! Kb. 2-3 óra. 

Visszatettem a kis levelet, és kimentem a hátsó udvarba. Furcsa módon Melissa épp a padon ült, és zenét hallgatott. 
- Szia. Hát te? - ültem le mellé. - Nem mentél el a többiekkel?
- Áh, nem volt kedvem. Úgyis csak kaját vesznek, megoldják maguk - válaszolt és leállította azt a dalt, amit én egyáltalán nem ismertem.
- Aha. Értem. Te várod már a bulit?
- Ja. Biztos jó lesz - mondta.
Ránéztem a karórámra, ami épp fél négyet mutatott. Gyors felpattantam, és elmentem fürdeni. A park egy kissé messze volt tőlünk -nagyon-, így legalább fél órával előbb kellett elindulnunk. Na, meg mire mind hárman elkészülünk! Főleg Melissa. 8 évet kell várni rá, mire megtalálja a tökéletes ruhát. És még 4 év ráadás, hogy megcsinálja a haját. Becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, és egymás után dobáltam a ruháimat a mosógép tetejére.

Gyors kész voltam. Körülbelül 5-6 perc volt az egész. Jó, bevallom. Inkább 15. Folyton gondolkodok valamin. Mindig, amikor elmegyek zuhanyozni, olyan, mintha kilépnék az élők sorából, és elvesznék az én kis világomban. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, vagy más is így gondolja, de mind egy. Időközben a többiek is hazaértek.
- Adam, mehetsz fürdeni - közöltem hidegen, majd meggondoltam magam. - Ja, inkább Melissa menjen!
- Szerintem is - értett velem egyet.
- Hova mentek ti? - szólalt meg váratlanul Vanessa néni.
Kicsit meglepődtem. Hogy, hogy nem tudott róla? Furcsa. Én úgy emlékszem, hogy említettem neki egyszer.
- Hát... buliba - mondta Adam. - Ami Michaelnél lesz.
- Jaaa, tényleg! - kiáltott Vanessa. - Teljesen kiment a fejemből.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd Adam elment fürdeni. Na, ő már tényleg gyors volt. Őt inkább a könyvek köti le, illetve a számító gép. Szóval nem szokott annyit gondolkodni a zuhany alatt. Szerintem. Legalább is, amilyen gyors volt. Felmentem a szobámba, és rögtön neki álltam keresgélni. Találtam egy fehér trikót, és egy farmer rövidnadrágot.
- Tökéletes - gondoltam magamban.
- Hannah! Öltözöl? - kiabált Melissa az ajtónál.
- Még nem! - kiáltottam vissza. - De neked nem fürdened kéne?
- Adam kielőzött. Pedig azt mondta, hogy muszáj nekem mennem elsőnek, de csak azért is - duzzogott. Elnevettem magam, ahogy hallottam a szőke unokatesóm az ajtóm mögött nyavalyogni.
- Akkor bemehetek? - kérdezte.
- Igen, gyere.
Melissa lassan kinyitotta az ajtót, és elkezdett keresgélni valamit a zsebében. Pár másodperc után előhúzott egy lapot, és átlépte a küszöböt.
- Ez a tiéd? Vagy ki írta? - ült le mellém, és szét hajtotta a kis papírt, hogy lássam mi van rá írva. Amikor megpillantottam azokat a betűket, szavakat... azt a kézírást. Görcsbe rándult a gyomrom, és hirtelen rosszul lettem.
- Mit keres nálad? - vettem ki a kezéből -, vagy inkább téptem -.
- A folyosón volt. Pont a te szobád közelében.
- Aha. Kösz... - válaszoltam, majd magam mellé tettem a "verset,,.
- Na, megyek. Készülődj. Már fél öt - közölte velem, majd amikor rám nézett, újra megszólalt. - Van valami baj?
- Nem, nincs semmi - bólintottam. Megvártam, míg Melissa kimegy a szobámból, és becsukja az ajtót. Ránéztem a papírra, és szét téptem. Jó érzés volt látni meghalni az összes rossz emléket, ami folyton kísértett engem. Sóhajtottam, összeszedtem a kis darabokat, és kidobtam a kukába.

- Wow, itt lakik Michael? - csodálkozott Adam miközben a járdán vártuk, hogy végre befejezze.
- Mit csodálkozol annyit? Csak egy átlagos, emeletes ház - közöltem vele hidegen. Tényleg nem értettem, mit kell azon az épületen annyira megnézni. Körülbelül 2 perc múlva összekaptuk magunkat, és bementünk a táncoló, részeg emberekhez.
- Majd ha mennél haza, légyszíves keress meg! Nem hinném, hogy józan leszek! - próbálta túlkiabálni a zenét Melissa, és Adammel együtt eltűnt a tömegben.
- Szuper - gondoltam magamban. Egyáltalán nem volt kedvem részegre inni magam, így csak élveztem a zenét, és megindultam az emelet felé. Felmentem a lépcsőn, és amikor megláttam az üres erkélyt, boldogan közeledtem a kis helyiséghez, de valaki a csuklómnál fogva visszarántott.
- Hova ilyen sietősen, Hannah? - szinte éreztem nyakamon a leheletét, miközben egyre lejjebb haladt ajkaival. Részegen talán hagytam volna, de nekem ez túl sok volt.
- Luke, mit csinálsz? Normális vagy? - löktem el magamtól a ittas srácot, de ő újra magához szorított.
- Tudom, hogy te is akarod. Nem tudsz - csuklott egyet. - Nem tudsz hazudni nekem - kék, semmit mondó tekintete az enyémbe fúródott, és egyre közelebb hajolt hozzám. Tudtam, nincs visszaút. Vagy megteszem, vagy nem.


--------------------------
Sziasztok!
Itt is lenne a 13. fejezet. :D Huh... a vége kicsit érdekesre 
sikeredett, de remélem elnyerte mindenki tetszését.
Mit gondoltok, mi fog következni ezek után? Ti várjátok már a végét? 
És Hannah hagyni fogja, vagy tesz ez ellen valamit? 
A következő részben kiderül! :D További szép napot!

-------
Victoria Blue




2 megjegyzés: