2015. október 17., szombat

14. Fejezet

- Luke... a barátnőd. Nem csalhatod meg - mondtam remegő hangon, mert bevallom, kissé féltem az előttem álló, részeg Luke-tól.
- Ő már mind egy. Most Én vagyok a lényeg, és legfőképp Te - suttogta a fülembe, és szó nélkül behúzott az egyik szobába. Ott az ajtónak nyomott, és hevesen megcsókolt. Persze én nem viszonoztam, és minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól. Elfordítottam a fejem, és könnyes szemekkel a padlót néztem.
- Engedj el... könyörgöm - kérleltem, mire ő elengedte az egyik kezem, és újra maga felé fordította arcomat. Kihasználtam az alkalmat, és szabad kezemmel felpofoztam. Nem akartam ártani neki, de nem is akartam lefeküdni vele. Főleg nem így. Az váratlan ütéstől rögtön kicsit hátrébb lépett, így felszabadult a másik kezem is. Amilyen gyorsan csak tudtam, kinyitottam az ajtót, és leszaladtam a lépcsőn, megkeresni a többieket. Melissa épp össze-vissza csápolt egy másik sráccal, viszont Adam sehol sem volt.
- Hol van Adam? - próbáltam túlkiabálni a zenét, de nem sikerült, így megráztam Melissa vállát, aki rögtön rám nézett. - Merre hagytad?
- Nem tudom. Legutoljára épp egy csajjal láttam, felmenni a lépcsőn - válaszolt még mindig táncolva.
- Várj meg itt - jelentettem ki, és visszamentem az emeletre. Ott kinyitottam az egyik szoba ajtaját, de nem épp a legszebb látvány fogadott.
- Adam, szedd össze magad. Hazamegyünk - takartam el a szemem.
- Basszus, miért? - kérdezte.
- Akkor maradj. De ha elindulsz, ne felejts el telefonálni! - emlékeztettem, és magukra hagytam a két "szerelmespárt".

- Jéézusoom - gondoltam magamban, és leültem a szobámban lévő kis kanapéra. Meglepett. Túlságosan is. Sose láttam még ilyennek, és megrémisztett. A telefonom kijelzőjét néztem, és egyre csak azon gondolkodtam: válaszoljak? Néha elkezdtem írni valamit, de gyors kitöröltem. Én sem tudom, miért. Csendben bámultam magam elé, azon gondolkodva, hogy mégis mit fogok most tenni. Végül is, részeg volt. Másnapra elmúlik.

Körülbelül háromnegyed órán keresztül gondolkodtam a hülyeségeimen, mire végre elhatároztam, hogy elmegyek sétálni.
- Hát te? Sőt, jobb. Többiek? - kérdezte Jack bácsi, ki épp megtámadt egy mogyoróvajas dobozt.
- Elmegyek sétálni - közöltem nyugodtan, mintha olyan mindennapi lenne, hogy a gyerek éjfélkor elmegy sétálni.
- Nem mész te sehova!
- De hát...
- Semmi de! Legalább te ne csavarogj a városban, ilyenkor. Méghozzá egyedül! Ki tudja, milyen idegbeteg, részeg támadna le!
- Már így is letámadott egy - gondoltam magamban. - Oké, itthon maradok. És a többiek? - ültem fel a konyhapultra.
- Vanessa épp az előbb ment el értük. Azt hittem, Melissa is hazajött - mondta Jack bácsi, miközben eltette a nutellás dobozt, és előhalászott a hűtőből valami másik édességet.
- Útközben visszafordult. Persze én megpróbáltam hazahozni, de annyira be van állva, hogy nem bírtam vele.
Jack bácsi amint meghallotta, hogy 'be van állva', kimászott a hűtőből (nem szó szerint) és kérdőn fürkészett.
- Hogy micsoda?! Beállva?
- Neem, dehogy! - hazudtam.
- Pedig mondtam neki, hogy ne igyon sokat. Még a végén kórházba kerül! Adam legalább még normális?
- Háát... azt a jelenetet nem nevezném normálisnak - gondoltam ismét, de természetesen nem mondtam ki. Még csak az kéne. Egy kevésbé határozott igennel bólintottam, majd gyors felmentem a szobámba, még mielőtt Jack bácsi a szemembe világítana valami hülye lámpával, miközben kihúzza belőlem az igazat. Ismét elővettem a telefonom, majd elkezdtem olvasni. Természetesen Luke üzeneteit. Nem tudtam, hogy válaszoljak-e, vagy hagyjam az egészet beleveszni a szürke hétköznapokba. Emlékszem, még amikor picike voltam, és akárhányszor vendégeink voltak, viccelődve megkérdezték: ,,Na, és a fiúkkal mi van?"
Mosolyogva megráztam a fejem, és egyre csak azt ismételgettem, hogy én sose leszek szerelmes.

_______________________________

Sziasztok!
Véégre kész lett ez a fejezet is. Fogalmam sincs, mennyit kellett rá várnotok. 1-2 hónap? Esetleg 3? Nem tudom már, mind egy. Sok hozzáfűzni valóm nem lenne, szóval... Remélem tetszett! :) Mi a véleményetek? Hannah és Luke története vajon folytatódni fog? Kiderül a következő részben! Bye! :D

______
Victoria Blue

1 megjegyzés: